Válás / Válság

S miközben ránk nehezednek ezek a rossz érzések elérkezünk egy válaszúthoz.

Megmaradok-e annál az egyszerűbb gondolatnál, hogy szegény én?

Áldozatként tekintek-e magamra, aki a másik ember vagy a körülmények elszenvedője?

Beletemetkezem az önsajnálatba s élek tovább lehajtott fejjel, becsukott szemmel, vesztesnek gondolva önmagamat?

Vagy… a nehezebb utat választom, az önismeret olykor szorongató, néha szétszaggató rögös útját, s a másikra mutogatás helyett önmagamba nézek, felelősséget vállalok önmagamért, s felismerem mi volt az én részem a történetben…

Ha bevállaljuk, fontos, hogy kérjünk segítséget. Fontos, hogy legyen mellettünk egy jó barát, egy segítő, aki velünk tart ezen az úton, aki meghallgat minket, mert a kimondott szavaknak erejük, energiájuk van. Máshogy hat ránk, máshogy érzékeljük, máshogy rakjuk össze a darabkákat, ha ott van velünk valaki, aki szeretettel, ítélkezés nélkül figyel ránk, akivel biztonságban, szégyenérzet nélkül megélhetjük a legfájdalmasabb szembenézéseinket, akinek a megtartásában felismerhetjük, hogy:

Ha ezeket elfogadjuk eljutunk oda, hogy nem másokat hibáztatunk, nem másokat okolunk, hanem empátiával, szeretettel, elfogadással önmagunk felelősségét keressük.

Kemény meló és rettentő fájdalmas;

Elgyászolni azt amire vágytunk….

Elgyászolni azt amiben hinni akartunk…

Megélni a haragunkat, a másikról átfordítva önmagunk felé, majd megszelídíteni, megkeresni a válaszainkat miért engedtük meg, hogy ’hülyének’ nézzenek, hogy kihasználjanak…

S mikor a gödör legmélyén engedjük, hogy megéljük a legnehezebb érzéseinket és megértjük őket, a helyzetet, az okokat, s feltudunk nézni… akkor… meglátjuk a fényt, a reményt, a bizonyosságot, hogy minden rossznak vélt helyzet rengeteg jót is hoz magával. Akkor jöhet az elengedés, s bizonyosság, hogy minden, ami velünk történik a fejlődésünket szolgálja.

Mit raktam bele ebbe a ’rosszul végződött’ helyzetbe? Milyen változásokat, gondolatokat indított el bennem a másik ember, munka, élethelyzet, ahol szerettem volna a legjobb formámat hozni?

Ha ezen mélyen elgondolkodom észre vehetem, hogy az elején mikor hittem benne, rengeteg pozitív érzést adott, inspirált, új gondolatokat hozott, új terveket, célokat, hitet, reményt, cselekedetet adott. Máshogy láttam önmagamat, a lehetőségeimet. Változásra sarkalt, motivált, ami által egyre közelebb kerülhettem a legjobb Önmagamhoz.

Lehet, hogy ami/aki kiváltotta a változás igényét a lelkemben az már nincs, lehet, hogy hozott csalódást és fájdalmat is. De azok az értékek, amik általa keltek életre bennem azokat megőrizhetem és tovább vihetem. A külső motivációt önmagunkba ültethetjük, gondozhatjuk, hogy még tovább fejlődhessen.

S akkor megtörténik a csoda. Új hozzáállással, más perspektívával, máshogy tekintünk önmagunkra, másokra, a világra. Gyűlölet helyett szeretettel, zártság helyett nyitottsággal, kétkedés helyett bizalommal, sértettség helyett hálával telt szívvel indulhatunk el egy új úton, ami új csodák fele visz Minket.

Mert minden okkal történik, minden üzenet, mindenki hírnök, minden lehetőség, s minden a fejlődésünket szolgálja.

Mindegy mi történik közte és köztem, ami számít és megmarad, hogy mi történik BENNEM, mások által.

Mert ami igazán fontos az maga AZ ÚT….