Kapcsolódó Nevelés – Sírás, hiszti meghallgatásának eszköze
Gyakran okoz nehézséget szülőként, hogyan kezeljük gyermekünk hisztijét, sírását, dühkitöréseit.
A köztudat szerint a ’jó gyerek’ nem hisztizik, nem dühöng. Mikor így viselkednek a gyerekek sokszor elhangzik a környezetük által, hogy ’így nem lehet viselkedni’, a ’nagy lányok- nagy fiúk’ nem hisztiznek, ’viselkedj okosan’, ’az élet ilyen’, ’ki kell bírni’, ’szedd össze magad’, ’túl érzékeny vagy’.
Ezeket a mondatokat mondjuk újra és újra, mert ezeket mondták valószínűleg nekünk is. Szüleink, nagyszüleink a legjobb tudásuk szerint cselekedtek, jót akartak Nekünk, ahogy mi is jót akarunk a gyermekinknek. Mivel a hiszti kiborulás nem elfogadott viselkedési forma társadalmilag, hatalmas rajtunk a nyomás, hogy gyermekünk és a mi szülői mivoltunk is elfogadást, elismerést nyerjen a környezet által.
Azonban, ha mélyebben körbe nézünk, önmagunkban és a környezetünkben, azt láthatjuk, hogy hatalmas iparágak épültek arra, hogy segítségükkel elfojthassuk az érzelmeinket és egy látszólagos nyugalmat hozzunk létre.
Nikotin, alkohol, drogok, kedély javítók, nyugtatók, altatók, növényi és szintetikus formában, kényszer evés, étvágytalanság, kütyüzés, szex, szerencsejátékok stb…melyek függőséggé válnak. Ez a függőség tünet, ami az érzelmi elfojtásaink okozta kezeletlen sérüléseink, eleve kudarcra ítélt öngyógyító kísérlete.
Mindent bevetünk, hogy elfojtsuk az érzelmeinket, hogy megfeleljünk egy olyan társadalmi normának, mely elvárásaival teljes egészében ellen megy emberi mivoltunknak. Ezáltal egyre rosszabbul érezzük magunkat a mindennapokban, egyre több függőségre, egyre nagyobb adagra, egyre több pótcselekvésre van szükségünk ahhoz, hogy kibírjuk a mindennapokat és benne tudjunk maradni a számunkra megterhelő helyzetekben.
A sírás a hiszti szervezetünk velünk született gyógyító folyamata. Mikor rosszul érezzük magunkat, szomorúak, mérgesek, csalódottak vagyunk, arra lenne szükségünk, hogy valaki szeretettel, ítélet mentesen meghallgasson minket. Ennek a nyugtató kapcsolódásnak a hiányában próbáljuk szervezetünk egyensúlyát visszaállítani különböző pótcselekvésekkel.
Mikor gyermekünk hisztizik, sír ugyanerre a kapcsolódásra vágyik. Minden gyermek jónak születik, a testünk, lelkünk csodálatos, ösztönösen tudja mire van szüksége. Mikor eltörik a keksz, nincs szívószál, nem kaphat még egy csokoládét, nem jó semelyik ruha és kiborul csupán annyit jelent, hogy túl sok rossz, nehéz érzés gyűlt benne össze és a rendszere szeretné azt kiadni magából sírással, hisztivel, remegéssel, dühvel, kapcsolódással. A széttört keksz csak egy kiváltó ok. Mint mikor mi hazamegyünk az egész napos munkából, éhesen, fáradtan, nyúzottan és veszekedni kezdünk egy rossz helyen hagyott cipőn az előszobában, vagy valami olyanon, ami mellett egy jobb napunkon egyszerűen tovább lépnénk.
Ha ezt tudjuk, hogy a hiszti csupán arról, szól, hogy az ’érzelmi agyunk’, limbikus rendszerünk csordultig van feszültséggel, semmi más teendők nincs, mit hogy segítjük gyermekünket kidolgozni az Őt nyomasztó rossz érzéseket. Nem kel Őt feltétlen faggatnunk, nem kell megoldani az adott helyzetet, amin ’kiborult a bili’. Egyszerűen csak lássuk, azt: most neki nehéz, és érzelmi nagytakarításra van szüksége.
Egy biztonságos helyen, ítélkező figyelemtől távol, biztosítsunk kapcsolódást. Üljünk mellé, ha ezt nem tudja fogadni és kiküld minket a szobából, maradjunk mellette, olyan közelségben, amit még fogadni tud. Közben annyit mondhatunk: Itt vagyok, itt maradok veled, nem hagylak egyedül a nehéz érzéseiddel. Ezzel azt közvetítem, tanítom neki, hogy akkor is szerethető, mikor nem tudja a legjobb formáját hozni, hogy a szeretetet nem kiérdemelni kell, hogy egy biztonságos kapcsolatban, minden bizonytalanságunkat megélhetjük.
Engedjük, hogy sírjon, hisztizzen, kimondja azt, ami bántja. Ilyenkor előfordul, hogy nem szép dolgok hangzanak el, hogy bántó dolgokat mond a testvéréről, rólunk, szüleiről, tanárairól. Ne szóljunk közbe, ne okítsuk, csak engedjük, hogy ezt most megélje, hogy a feszültség oldódhasson a kapcsolódás, szeretetteljes, biztonságos közegében.
Ha mérges segítsünk neki fizikálisan is kiadni a dühét, természetesen tartva a határokat. Tehát másokat, önmagát, a környezetét nem bánthatja. Adhatunk neki egy párnát, vagy egy plüsst, amit püfölhet. Egy babzsákot, amit rugdoshat.
A gyerekek nagyon okosak, nem kell attól félnünk, hogy ezt máshol, máskor is megteszi. Ezzel pont azt tanítjuk neki, hogy mindennek megvan a tere és az ideje, de a megfelelő helyen és időben előtudja hozni a fájdalmát, anélkül, hogy másokat bántana, anélkül, hogy el kelljen fojtania a rossz érzéseit, amivel megágyazná a különböző függőségek, betegségek kialakulásának lehetőségét.
Előfordulhat, hogy ez a sírás 5 percig tart, az is lehet sokkal tovább, attól függően mennyi elfojtás gyűlt össze benne. Általában azt fogjuk tapasztalni, hogy miután kiadta a sírását, dühét megkönnyebbül és sokkal együttműködőbben tud kapcsolódni a környezetéhez és önmagához is.
Amennyiben gondot okoz számunkra gyermekünk sírásának, dühének meghallgatása, elfogadása érdemes elgondolkodni azon, ránk hogyan reagáltak gyermekként, amikor sírni, hisztizni szerettünk volna. Milyen mondatok hangoztak el a szülői házban, hogy reagáltak a nehéz érzelmeinkre.
Ahhoz, hogy gyermekünket támogatni tudjuk ezen az úton, fontos dolgoznunk az ezzel kapcsolatos saját tapasztalatainkon, hozott sémáinkon, hogy ne a hozott mintáink, sérüléseink által reagáljunk, tovább adva azt, ami nekünk is fájdalmat, nehézséget okoz, okozott. Gyermekünk nehézségei által lehetőségünk van gyógyulni és gyógyítani a rendszerünket, hogy valódi, legjobb Önmagunkkal, szeretettel, lehessünk jelen az életünkben és kapcsolódhassunk gyermekeinkkel, hatékony megoldási stratégiákat adva tovább.
